|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
– A Koch Valéria Általános
Iskola és Középiskola (Magyar-Német Iskolaközpont) versmondó versenye
előtt, 2005. április 11-én, a pécsi József Attila szobornál
(Minerva
Könyvtár, Athinay u. 44.) mondott beszéd –
Kedves Fiatalok! Tisztelt Hallgatóim!
Egy költőre méltóképpen úgy emlékezünk,
emlékezhetünk, ha olvassuk, elolvassuk, s ha másoknak is elmondjuk a
verseit. Itt ma több mint negyven diák mond József Attila verseket, s
hallgatja meg, amit a társai mondanak. S ez történt már tegnap, s ez
történik ma, és a következő hetekben, hónapokban is szerte az
országban, és a világ számos pontján, hiszen az UNESCO József Attila
emlékévvé nyilvánította a 2005-ös esztendőt. Mit mondhatunk el ezen
kívül? Talán azt, hogy ez a nap Magyarországon több mint negyven éve
ünnepnap, a költészet napja, s néhány életrajzi adatot a fiatalabbak
kedvéért.
Azt mindenképpen, hogy ma száz éve, 1905. április 11-én
született József Attila. a legnagyobb magyar költők egyike. Számomra
sok szempontból a legnagyobb, hiszen akárcsak nemzedéktársaim, s a
valamivel idősebbek is, tőle tanultam, tőle tanultuk a legtöbbet.
Mintha a világ, amelyben élt, amelyben versei megszülettek, később
sem, évtizedekig nem változott volna, sőt a pokol újabb bugyraival
bővült volna. S az a tartalom, s az a költői nyelv és stílus, az a
gondolatiság, formai modernség, az a lázadás, amelyet költészetében
megvalósított, minden későbbi költőnek kiindulópontként, leckeként és
mérceként szolgálna. „Tudtad, tudom én is: / a nagy: te vagy, /
s te a Mindenség summáslegénye / részt se kaptál, pedig az egészre /
futotta érdemed” - írta róla Nagy László negyven éve, s szavai
érvényesek ma is.
József
Attila szegény munkáscsaládban
született, s a nyomorúságot csak fokozta, hogy
hároméves volt, amikor
apja elhagyta a családot, ötéves, amikor
nevelőszülőkhöz került,
tizennégy, amikor édesanyja meghalt. Élete első
tíz évében, amikor az
ember személyisége kialakul, annyi és olyan
súlyú tapasztalatot
szerzett szegénységből,
kiszolgáltatottságból, amely később
költői
munkásságát is alapvetően meghatározta.
Anyja halála után, nővérének,
Jolánnak a férje, Makai Ödön ügyvéd
lett a gyámja, az ő segítségével
került a makói gimnáziumba, s egyetemi
tanulmányait is (Szegeden,
Bécsben, Párizsban) módos emberek
támogatták. Közben meg a saját
keresetéből nyomorgott.
Sorsából, helyzetéből következett, hogy
Kedves Jocó című, Jolán nővéréhez írt, első versét – tizenegy
éves korában – úgy kezdte, hogy „De szeretnék gazdag
lenni, / Egyszer libasültet enni, / Jó ruhába járni, kelni, / S öt
forintért kuglert venni.” Tizenhét éves, amikor megjelenik első
verseskötete, a Szépség koldusa, kedves mestere, Juhász Gyula ajánló
soraival. Ezt követően határozza el, hogy író lesz, és szert tesz
olyan polgári foglalkozásra, amely szoros kapcsolatban áll az
irodalommal. Ezért iratkozik be az egyetemre, s ezért, az irodalom
miatt hagyja abba újra meg újra, aztán véglegesen. Sorsa,
tapasztalatai és tanulmányai vezették el a harmincas évek elején a
baloldali mozgalmakhoz, s nagy hatású politikai verseket írt, de
költészete később sem vált mozgalmi költészetté. A politikai
költészetet a tiszta költészet rangjára emelete, s bármiféle
ideológiát csak a költészet törvényeinek alárendelve volt képes
képviselni. Mindenhová és sehová se tartozott, a politikai hullámok
lefordulnak róla.
Mindvégig
a szegények, a kisemmizettek, a
gyengék oldalán állt. A lélek apró
rezdülései, a harmónia, a fegyelem
költője volt. A világmindenség pici, de
nélkülözhetetlen pontjának
érezte magát, érezte az embert. „Ahol a
szabadság, a rend, /
mindig érzem a végtelent” írta,
másutt meg a sokat idézett
sorokat: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag
megy
az égen, úgy érdemes”. Sok-sok verssora
szállóige lett mára, s
a fiatalok mindennapi beszédében is jelen van. Fiatalon,
32 évesen
halt meg. Híre-neve tragikus halála után kezdett
el növekedni, s még
inkább az 1940-es évek végétől, amikor a
pártállam hivatalos
proletárköltőjévé tette meg. Sajnos, nagyon
egyoldalú és hiányos volt
ez a kép. Ma már az igazi József Attila, az
univerzális költőzseni a
maga teljességében megismerhető. – Versei ma is
elevenek,
érvényesek egyén és
közösség, ember és mindenség
viszonylatára.
Segítenek elgondolkozni, hogy miért vagyunk a
világon, s ha egyszer
itt vagyunk, mit kell, mit kellene tennünk, hogy
életünknek értelme
legyen.
Cserfai Ágnes 8.c rajza
|
|
|
|
|
