Nyitrai Balázs Ballagásra írt verse:

Búcsú

Ezernyi emlékem van rólatok emberek,
Mellyel majd rátok emlékezek.
Melyek mindig itt lesznek velem,
Hisz a tarisznyámban van elég helyem.

Nyolc évig voltunk egymás életének része,
Majd úgy gondolj erre az időre, mint szép emlékre.
Voltak nehéz pillanatok, s voltak szépek,
Melyek mindennel felértek.

De most elválnak útjaink, s ki - ki megy másfele,
Eljött hát a búcsú ideje.
Van, aki örül, s azt mondja „Végre!”,
Eljött a nyolcadik év vége.

Viszont van, aki szomorú, s tudja azt,
Hogy sosem találunk vigaszt,
Hogy talán sosem találkozunk egymással,
Hogy nem fogunk kezet egy jó baráttal.

De ne úgy fogjuk fel ezt a pillanatot, mint a „Vég”,
Inkább gondoljuk azt, hogy ez egy „új Kezdet”, s hidd el, lesz belőle még.
S ha a sors is úgy akarja,
Találkozunk majd egy hívó hangra.

Osztálytárs, jó barát!
Búcsúzom hát.
Vár a végtelen,
Melynek nemet mondani az ember képtelen!