|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1. nap - május 10.
Gyülekezés 7 óra és ½ 8 között a DÓMUS parkolóban. Nagy volt a gyerekek és szülők izgalma, hiszen egy egész hétre indultunk. Mikor a huszonnyolc gyerek, három kísérő elfoglalta helyét a buszban János a sofőrünk rálépett a gázpedálra, s kezdetét vette az öt napig tartó iskola falain kívüli szórakozva tanulás.
Első megálló egy rövid történelem óra. A bajai Duna híd város felőli oldalán. IV. Károly király emléktáblájának megtekintése, és a híd dilatációjának tanulmányozása. Nem árt egy kis fizika sem.
Második megálló: a német iskola környékén. Rövid sétát tettünk a Sugovica partján és a város központjában.
És megérkeztünk Szegedre. Séta a hídon. Móra Ferenc Múzeum érintésével felkeressük a Fogadalmi Templomot. Megnézzük az egyetem előtti teret. Megemlékezés neves emberekről. A tanár számára az első izgalom: szabadidő a gyerekeknek a belvárosban. Volt, aki villamosozott és trolizott is.
Délután öt óra tájban indulás a szállás helyére Ópusztaszerre. Rövid keresgélés után meg is találtuk leendő „otthonunkat” az Erdei vendégház panziót. Nevéhez híven az erdő szélén állt. Sanyi bácsi és kedves felesége fogadott minket. Elosztották a szobákat, négy vagy öt gyerek került egy fürdőszobás lakrészbe, amit természetesen a gyerekek már indulás előtt jóval megbeszéltek egymással.
Rövid séta, a környék felderítése után következett a vacsora előtt az a verseny, amit ezután minden este ebben az időpontban tartottunk meg. Ez egy sajátos totó, aminek kérdései az azon a napon felkeresett helyszínekkel volt kapcsolatos.
2. nap - május 11.
Indulás Debrecenbe.
A Munkácsi trilógia megtekintése döbbenetes hatással volt mindenkire. Elemeztük a képek tartalmát és szerkesztési sajátosságait. Megtekintettük a Nagytemplomot, az idegenvezető segítségével felidéztük a magyar történelem e helyszínhez kötődő eseményeit. Láttuk Kossuth Lajos karszékét. Felmentünk a toronyba, ahonnan gyönyörködtünk a város látképében. A Református Kollégium falán egy egész irodalomóra várt ránk. És mivel a gyerekek megérdemelték, egy egész órát kaptak a város főterének felderítésére. Azért csak ennyit, mert még várt ránk a Hortobágy. A híd, csárda, Pásztormúzeum, állat és növényvilág megismerését állatsimogatás követte. Pusztai futást is tartottunk, amiben Gyula bácsi bizonyult a leggyorsabbnak. Későn este értünk vissza a szállásra és mivel mindenki nagyon elfáradt, hamar álomba szenderültünk.
3. nap - május 12.
Tanórák 10 óráig. A házigazdák legnagyobb csodálkozására már az első napon, és ettől fogva lehetőleg minden nap, német és matematika órákat tartottunk. A német órákat Mausz Judit tanárnő vezette. A tanulás után indulás a Nemzeti Emlékparkba, ahol 11 órakor várt ránk a Feszty-körkép. Utána a gyerekek szabadon felkereshették a park látnivalóit. Természetesen mindent jól meg kellett nézni és jegyezni, mert nem lehetett tudni mi kerül be az esti kérdések közé. 5 órára visszaérkeztünk a szálláshelyre. Mivel a vacsoráig még sok idő volt, nem ártott egy kis német tanulás. Játék, vacsora után a sötét beálltával jött a meglepetés: rádiós távirányítási verseny. Az ötletgazdával –Szappanos Ágival- kevés szabadidőnkben feltérképeztük a települést és a mellettünk levő erdőt. Két útvonaltérképet rajzoltunk. Egyet a településen át, a másikat az erdőn át. A cél mindkét esetben a Polgármesteri Hivatal épülete volt, amit a gyerekek nem tudtak. Sorsolás útján döntöttük el, hogy a lányok és fiúk csapata közül ki, melyik térképet kapja tanulmányozásra a megadott időre. Ez után kapott mindkét társaság egy-egy rádiótelefont és azt a feladatot, hogy az általuk betanult térkép alapján a másik csapatot juttassák el a célhoz. Az a társaság győz, akik gyorsabban juttatják célba a másikat. Szerencsére mindkét csapat kisebb nagyobb zökkenőkkel célba érkezett. A visszafelé utat, pedig most már rádió nélkül, mindenki a másik útvonalon tette meg. Ja és az eredmény? Döntetlenben egyeztünk ki. Ekkor még mindig nem volt vége a napnak, mivel volt két születésnaposunk.
4. nap - május 13.
Jánoshalmán az 1956-os emlékmúzeum. Találkozás Pongrátz Gergely úrral, az 1956-os Corvin-közi parancsnokkal és testvérével. Egész életre szóló példát kaptunk hazaszeretetből.
Az
élő történelemóra a gyerekek és a tanárok szeméből egyaránt könnyeket
csalt ki.
Kiskunhalas Csipkemúzeum. A csodás műremekek láttán
szemünk-szánk is tátva maradt.
Kiskőrös, Petőfi Sándor szülőháza.
Sarkadi András elszavalta a Nemzeti dal című verset, majd elhelyeztük
az otthonról hozott koszorút a ház falán.
Este
fiúk-lányok
műveltségi vetélkedőt tartottunk, amit minimális
előnnyel a lányok
nyertek meg. Ezt követően egy óráig diszkó
volt a panzió nemrég
elkészült tanácstermében.
Szállásadóink egyetlen kérése csak
az volt,
hogy zokniban legyünk. Ezt igazán nem volt nehéz
megtartani, mert a
teremnek padlófűtése volt.
Az utolsó napon később keltünk. A szobák rendberakása után búcsút vettünk házigazdáinktól, akik, amikor ki akartuk fizetni a tanárok reggelente elfogyasztott kávéját ezt azzal hárították el, hogy akik ilyen rendes gyerekeket hoznak, megérdemlik az ingyen kávét. A gyerekek kérésére még egyszer felkerestük Szegedet. Fáradtan, de élményekkel gazdagon érkeztünk meg kiindulási helyünkre, ahol a szülők már nagyon várták gyermekeiket.
|
|
|
|
|
