Erdélyi kirándulás a Határtalanul Program támogatásával - 7.C

„Székelykapukon túl”

A Koch Valéria Iskolaközpont 7. c osztályának „Határtalanul” program keretében megvalósult erdélyi kirándulása

A Koch Valéria Iskolaközpont három 7. évfolyamos osztálya 2025 nyarán benyújtotta a „Határtalanul” pályázatot, melynek keretén belül egy ötnapos erdélyi kirándulást szerettünk volna megvalósítani. A pályázatot pozitívan bírálták el, így 2026. május 4-8. között lehetőségünk volt Erdélybe utazni, hogy jobban megismerjük a térség földrajzát, kultúráját, népművészetét, valamint az ott élő magyarság történetét és mindennapi életét.

Előkészületek

Az utazásra való felkészülést – melyet a történelem-, földrajz- és osztályfőnöki órákon valósítottunk meg, – két héttel az utazás előtt kezdtük meg. Az osztályfőnöki órák keretén belül megbeszéltük az utazás programját, a viselkedési szabályokat, valamint a kirándulással kapcsolatos feladatokat. A földrajzi, valamint történelmi felkészítésben a Barangoló feladattár, iskolai földrajzatlasz, valamint saját készítésű PowerPoint bemutatók voltak segítségünkre.

Május 4., a kirándulás első napja: Pécs – Magyarlóna

Utunkat reggel 4 órakor, kissé álmosan kezdtük. A kirándulás útvonalának egészét a 7. b osztállyal párhuzamosan, azonban külön busszal teljesítettük.

Az első nap útvonala Nagyvárad – Királyhágó – Magyarlóna megállókat érintette. A terv szerint Nagyszalonta lett volna az első állomásunk, azonban útmunkálatok miatt az idegenvezetőnk úgy döntött, kihagyjuk. Így először Nagyváradon álltunk meg, ahol megtekintettük a város szecessziós épületeit, a „Holnaposok” szoborcsoportját, az Emke kávéházat, a Szent László templomot, valamint az Ady Endre Emlékmúzeumot.

Ádi és Gergő beszámolója Nagyváradról:

„Az osztálykirándulásunk első napján Nagyváradra mentünk. Miután leszálltunk a buszról, egyből érezhető volt a város hangulata. Már első benyomásra is szép volt. Először a Fekete Sas Szállodába mentünk, ám itt csak a szabadon is látogatható boltíves részbe. Az épület egy időben a nagyváradi városházának is szolgált, ám miután az állapota leromlott, már nem használták erre a célra. Ezután elhaladtunk a Szigligeti Színház mellett. A színházat 1900. október 15-én nyitották meg. A trianoni békeszerződés után az épület Romániához került, ám a magyar színjátszás továbbra is fennmaradt. Ezek után a Holnaposok szoborcsoportjához érkeztünk, ami Ady Endrét, Juhász Gyulát, Dutka Ákost, Emőd Tamást ábrázolja. A szobrot Deák Árpád alkotta meg, és 2012-ben avatták fel. A nagyváradi túránk utolsó állomásaként az Ady Endre Emlékmúzeumhoz mentünk. Az épület eredetileg kávéházként és cukrászdaként is szolgált, ahol Ady Endre rendszeresen töltötte szabadidejét. Emlékmúzeum csak 1955. november 26-án lett. Az intézmény létrehozásában nagy szerepet játszott Tabéry Géza is. Az épületek mind varázslatosak voltak, és mind átadták a rájuk jellemző korstílust. Ami különösen nem tetszett, hogy a szabadprogramunk egy épétkezés kellős közepén volt, így. Ezt leszámítva Nagyvárad egy nagyon szép hely, ajánljuk a látogatását.”

A nagyváradi megálló után Magyarlóna felé vettük az irányt, ahol az első éjszakát töltöttük.

Május 5., a kirándulás második napja: Magyarlóna – Szentegyháza

Magyarlónáról reggel 8 órakor indultunk útnak, bőséges reggeli után. Első megállónk Kolozsvár volt, megtekintettük Mátyás király szülőházát és szobrát, a Szent Mihály-templomot, a Szarvas-házat, ahol Heltai Gáspár nyomdája működött egykor, valamint a Farkas utcai templomot az előtte álló Szt. György szoborral. A belvárosan egy óra szabadidőnk is volt, így a gyerekeknek lehetősége volt nézelődni, vásárolni.

Dani beszámolója Kolozsvárról:

„A Határtalanul pályázat keretében megvalósult romániai osztálykirándulásunk egyik legizgalmasabb megállója szerintem Kolozsvár volt. Bár a hosszú buszos utazás miatt kicsit elfáradtunk. A belvárosi séta során rengeteg olyan dolgot láttam, amiről eddig csak történelem- vagy irodalomórán tanultunk, és nagyon jó érzés volt ezeket a saját szememmel is megnézni. A legnagyobb hatással a Szent Mihály-templom és a mellette álló Mátyás király emlékmű volt rám. Mindannyian készítettünk itt közös csoportképet, és jó volt belegondolni, hogy milyen hatalmas történelmi múltja van ennek a helynek. Különösen tetszett, hogy a város egyszerre tűnt nagyon modernnek a nyüzsgő utcáival és boltjaival, miközben a régi épületek megőrizték a történelmi hangulatot. Még az tetszett nekem, hogy itt a buszok húztak magukkal egy utánfutót amire lehetett bicikliket rakni. Elgyalogoltunk Mátyás király szülőházához is, ami bár kívülről egyszerűbb épület, mégis különleges élmény volt előtte állni. A személyes véleményem az, hogy Kolozsvár egy rendkívül barátságos és élettel teli város. Nagyon jó volt a barátommal és az osztálytársaimmal együtt ott lenni és kaptunk ott egy pici szabadidőt is, hogy felfedezzük a teret. Bár csak egy rövidebb időt tölthettünk itt a sűrű programterv miatt, nekem ez a város lett az egyik kedvencem az 5 napos kirándulás alatt.”

A kolozsvári sétánk után Tordára mentünk, ahol látogatást tettünk a sóbányában. Erről Szandi a következőképp számolt be:

„A Tordai Sóbánya nagyon menő hely Romániában. Amikor odaértünk, nem is gondoltam volna, hogy ennyire érdekes lesz. Már a bejáratnál izgatott lettem, mert nagyon mélyre kellett lemenni. Bent minden sóból volt, még a falak is csillogtak. Először kicsit hideg volt, de hamar megszoktam. A legjobb rész szerintem az volt, hogy lent volt óriáskerék meg csónakázás is. Nagyon vicces volt, hogy egy bányában lehet ilyeneket csinálni. Volt egy kis tó is a föld alatt, ami nagyon szépen nézett ki a fényekkel. Rengeteg képet csináltunk, mert minden nagyon különleges volt. Közben azt is megtudtam, hogy régen emberek dolgoztak itt, és kézzel bányászták a sót. Szerintem ez nagyon nehéz lehetett. Nekem nagyon tetszett ez a kirándulás, mert nem volt unalmas, és sok új dolgot láttam. Ha egyszer újra megyünk Romániába, biztos szívesen elmennék még egyszer ide.”

A második nap utolsó megállója Korond volt, ahol látogatást tettünk Fábián Viktória tejtermelő és sajtkészítő gazdaságában, majd Józsa János fazekasmesternél. Dóra és Julcsi így meséltek az ott szerzett élményeikről:

„Május 5-én, kedd délután Korondon jártunk az osztállyal. Itt meglátogattuk Fábián Viktória sajtkészítő manufaktúráját és Józsa János fazekasműhelyét. Először Viktória néni mutatta be a parenyica sajt nyújtásának technikáját majd az elkészült sajtból mindenki kapott kóstolót. Később sok más kézműves sajttal kínált meg minket például: fetával, mozzarellával valamint paprikás és fokhagymás füstölt sajttal. Ezek után volt lehetőségünk vásárolni a kínálatából és elég sokan éltek ezzel a lehetőséggel. Én (Dóra) is vettem egy kisebb darabot ami otthon pillanatok alatt elfogyott. Miután elköszöntünk az udvaron szaladgáló csirkéktől, a bazár felé vettük utunkat. Itt mindenki nekiállt szuveníreket és apróságokat vásárolni az otthoniaknak, mert máshol már nem volt ekkora választék. Sokan vásároltak mágneseket, fakanalakat, karkötőket és aranyos plüssöket. Fél óra nézelődés után, Józsa János fazekasműhelyéhez mentünk. Miután megismertük a fazekasmestert, itt is volt lehetőségünk körülnézni valamint vásárolni pár gyönyörű kerámiát. Hűtőmágnestől egészen a főzőlábasig minden elérhető volt számunkra. Legtöbben bögrét, kerámia virágot és mágnest vittek haza. Miután mindenki kiválasztotta a neki legszimpatikusabb darabo(ka)t, János bácsi röviden elmesélte nekünk, hogy hogyan készülnek a termékei.

Összességében nekünk nagyon tetszett ez a program is. Örültünk a lehetőségnek, hogy ilyen kézműves termékeket tekinthettünk és vásárolhattunk meg.”

Május 6., a kirándulás harmadik napja: Mádéfalva – Csernáton

A második éjszakát Szentegyházán töltöttük, így május 6-án innen indultunk útnak. Először Mádéfalvára mentünk, hogy megemlékezzünk a mádéfalvi veszedelemről, mely során 1764-ben az osztrák császári katonaság több száz székelyt mészárolt le. Ezt követően Csíksomlyóra utaztunk, ahol lehetőségünk volt megnézni a kegytemplomot. Csíksomlyóról a Szent Anna-tó felé vettük az irányt, ahol először a tavat néztük meg, majd a tótól nem messze elterülő Mohos-lápot. Az ott töltött időről Panna számolt be:

„Május 6-án elutaztunk a Szent Anna-tóhoz. Miután megérkeztünk, megebédeltünk, azután lesétáltunk a tópartra. Amikor leértünk, gyönyörű látvány fogadott minket. Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy ez egy krátertó. Kaptunk szabadidőt fotózni, enni, inni, és sétálni a parton. A tóban nem szabadott fürödni, de a kezünket belemártottuk. A víz kellemes volt és tisztának tűnt. Amikor végeztünk, visszasétáltunk a buszhoz, majd lesétáltunk a Mohos-láphoz, ami a tó közelében van. Itt egy helyi idegenvezető elmondta, milyen növények és állatok élnek a lápon. Megtudtuk, hogy a medvék is be szokta oda járni. Azt is említette, hogy nem szabad lelépni a deszkákról, mert elsüllyedhetünk a lápban, ahol vékony a tőzegréteg.”

Május 7., a kirándulás negyedik napja: Kovászna – Csernáton

A harmadik éjszakát Csernátonban töltöttük, így a negyedik nap reggelén innen indultunk útnak Kovásznára, ahol a testvériskolánk, a Kőrösi Csoma Sándor Líceum hetedikes diákjait látogattuk meg. Az ott töltött idő alatt változatos programokon vehettünk részt, melyekről Hédi számolt be az utazást követően:

„Az osztálykirándulásunk negyedik napján, csütörtökön jártunk testvériskolánknál Kovásznán. Az érkezés után egy kedves tanárnő és pár diák fogadott minket. Csapatokra osztódtunk és elindultunk az első állomás felé. Elsőnek énekelni mentünk, ahol két lány tanított meg nekünk egy székely népdalt, amit aztán hazafele úton végig énekeltünk. A következő állomáson sportprogramokon vettünk részt. Szerencsére szép, napos időnk volt. Focizhattunk, tollasozhattunk és kézilabdázhattunk, a tevékenységeket nagyon élveztük, a végén még mentes vizet is kaptunk frissítőnek. Egy másik állomáson, amit nehezen találtunk meg, székely nyelvről magyar nyelvre kellett fordítanunk különböző szavakat, ami nagyon érdekesnek és viccesnek bizonyult, sok új dolgot tanultunk belőle. A programok között a táncolás is szerepelt, ahol egy fiú tanított minket két tradicionális táncra. Az ördög útjára, amit itthon is ismerünk és egy másik zsidó táncra. A program végén kézműves foglalkozáson vettünk részt, ahol gót betűkkel írt monogramunkból csináltunk könyvjelzőt. Ez a tevékenység különösen jó lezárása volt a programnak, mert mindenki megmutathatta az ügyességét és kreativitását.”

A Kovásznán töltött délelőttöt követően folytattuk utunkat Prázsmárra, ahol egy szász erődtemplomot néztünk meg. Az ott szerezett élményekről Nick mesélt nekünk:

„Az osztállyal Prázsmáron voltunk kirándulni. Megnéztük a híres szász erődtemplomot, amely nagyon régi és különleges épület. A Világörökség részét képezi. Kívülről olyan volt, mint egy vár, mert magas és erős falak vették körül. A külső falakon sok kis nyílást, vagyis lőrést láttunk. Ezeket régen arra használták, hogy az emberek a falak mögül figyeljék az ellenséget, és meg tudják védeni magukat. Elmondták, hogy régen az emberek die menekültek, ha veszélyben voltak. Szinte bevehetetlennek tartották. A belső várfalba nagyon sok kamrát építettek, amik harcokban lakóhelyek, békeidőben pedig tárolók voltak. A templom belsejét is megnéztük, a lóhere formájú ablakok a középkorból származnak. Az erődben egy kiállítást is láttunk. Ott régi tárgyak, bútorok és eszközök voltak, amelyek megmutatták, hogyan éltek régen az ottani szász emberek. Érdekes volt látni, hogy milyen más volt akkor az élet, mint most. Nekem tetszett a kirándulás, mert sok új dolgot láttunk. A legjobban az tetszett, hogy az egész hely olyan volt, mintha egy régi várban járnánk. Jó volt elképzelni, hogyan élhettek ott régen az emberek, és hogyan védték meg magukat. Jó volt élőben látni azt, amiről történelemből vagy más órákon tanulhatunk.”

A kirándulás negyedik napjának utolsó állomása Brassó volt, ahol ellátogattunk a fekete templomba, majd azt követően visszautaztunk a szállásra, Csernátonba. A Brassóban tett látogatásunkról Beni mesélt:

„Amikor Brassóban jártunk, megtekintettük a fekete templomot és sétáltunk a mellette lévő téren. A fekete templomról rengeteg érdekességet tudtunk meg, mint, hogy a templom eredeti neve nem fekete templom volt, hanem Szűz Mária templom. A mai nevét az 1689-es nagy brassói tűzvész után kapta, mert a falak beszürkültek a füsttől. A templom eredetileg katolikus volt, később evangélikus templommá vált a reformáció idején.

A templomon belül található Kelet-Európa egyik legnagyobb orgonája, az orgona több ezer síppal rendelkezik. A templom egyik különlegessége a híres oszmán szőnyeggyűjtemény, ezeket török kereskedők adományozták a városnak a 17-18. században. A középkorban és a kora újkorban rangos embereket gyakran a templomban temettek el, mert úgy hitték, hogy a szent hely közelebb viszi a halottakat az üdvösséghez. A sírkövek nagy része kőlap, rajtuk német vagy latin felirattokkal, családi címerekkel és vallási szimbólumokkal. Néhány a templom bejáratánál lévő sarkokban található. A helyhez sok legenda kapcsolódik, a legenda szerint egy építőmester nagyon féltékeny lett tanítványára, mert attól tartott, hogy a fiú egyszer jobb mester lesz nála. Egy nap felküldte a magas állványzatra dolgozni, majd lelökte onnan. A történet szerint később bűntudatból került fel a gyermek alakja a templom falára, a szobor a gyermek emlékét őrzi.

Később, amikor kijöttünk a templomból akkor elsétáltunk a térre, ami gyönyörű volt. A térről látszódtak a hegyek és a Brassó felirat.  Brassó volt az utunk egyik legszebb pontja, nagyon hálásak vagyunk, hogy ott lehettünk.”

Május 8., a kirándulás ötödik napja: Csernáton – Pécs

A kirándulás utolsó napján reggel 8 óra tájban indultunk el a szállásról Déva felé, ahol megálltunk egy rövid pihenőre, így lehetőségünk volt megnézni Déva várát. Azt követően Arad felé vettük az irányt, ahol az aradi vértanúk emlékművénél álltunk meg, ahol megemlékeztünk a 1848-49-es forradalom és szabadságharcról és az aradi vértanúkról. Tiszteletünket koszorúzással róttuk le.

A megemlékezést követően elindultunk haza. A magyar határ átlépése után még megálltunk vacsorázni Csanádpalotán, a következő megállónk viszont már Pécs volt.

Június 4., a Nemzeti Összetartozás Napja

Június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján témanapot szerettünk volna tartani, de rajtunk kívül álló okból el kellett halasztanunk. Végül június 16-án tartottuk meg a tematikus órákat, melyek keretében értékeltük a kirándulást, valamint megemlékeztünk az első világháborút lezáró trianoni békediktátumról és annak következményeiről.

Az utazás előtt a diákok azt a feladatot kapták, hogy utazásunk egy-egy állomásáról rövid beszámolót írjanak – ebben a beszámolóban ezekből szemezgettem. A témanapon mindenki felolvashatta, amit írt, és elmondhatta, mi tetszett neki, vagy épp mi nem.

A Nemzeti Összetartozás Napja kapcsán Panna tartott nekünk előadást, azt követően a gyerekek csoportokban oldottak meg feladatokat a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban, színezők formájában megismerkedhettek különböző tájegységek, például Kalotaszeg népviseleteivel, valamint erdélyi magyar költők verseivel.